Fórum

A CODE VDIC projekt keretében kialakításra kerültek olyan interaktív felületek, ahol bárki számára lehetőség van lehetséges katasztrófa, vészhelyzet bejelentésére, valamint naprakész információkat kaphatnak az érdeklődők a lehetséges kockázati tényezőkről és a tényleges vészhelyzetekről.

A menüpontok segítségével juthat el az interaktív felületekre!

BIZTONSÁG, VESZÉLYEK ÉS KOCKÁZATOK

Az önkéntes szervezetek szerepe mind a nemzeti és a nemzetközi válsághelyzet kezelésben, mind a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban jelentősen felértékelődött. A Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség ezt az igényt és kihívást felismerve erősiti és fejleszti a szervezete alkalmazási képességeit. Az integrált katasztrófavédelmi nemzeti rendszerek és a kiterjedt kárterület kezelés nem nélkülözheti a jól kiképzett és felszerelt önkéntes szervezeteket. A jelentősen megnövekedett és a többszörös hatásrendszerben jelentkező kockázatok okozta kihívást, a növekvő feladatrendszert, csak a beavatkozó kapacitások fejlesztésével lehet ellentételezni. A lakosság által elvárt biztonság megteremtése, szintén többszereplős, integrált, hálózati projekt együttműködést feltételez. A szövetség válsághelyzet kezelés területén, tervezett fejlesztései, a feladatrendszerben részt vállalók összefogásra (önkéntes szervezetek, önkormányzatok, egyházi szervezetek) épül. A közös fellépés alapja, egy reális fenyegetésre épülő, társadalomi biztonsági igény. A lakosság élet és vagyonbiztonsága, a gazdaság, a kritikus infrastruktúra elemek, biztonságos működésének biztosítása és védelme, kiemelkedően fontos közbiztonsági feladat. A katasztrófák elleni védekezés, a szövetség területén teljes területén, létfontosságú össztársadalmi feladat. A katasztrófák megelőzésére, valamint az azokra történő felkészülésre és reagálásra való kollektív képesség fokozás, amit az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/Eu Határozata deklarál, kimondja: „Jelentősen nőtt a természeti és ember okozta katasztrófák száma és súlyossága, valamint arra, hogy – különösen az éghajlatváltozásból és a számos természeti és technológiai veszély lehetséges kölcsönhatásából eredően – a jövőbeli katasztrófák valószínűleg még szélsőségesebbek és összetettebbek lesznek, és mélyreható és hosszabb távú következményekkel fognak járni, egyre fontosabb a katasztrófavédelem integrált megközelítése”. Az Európai Uniónak elő kell mozdítania a szolidaritást, illetve támogatnia kell, és ki kell egészítenie a tagállamok polgári védelem terén végrehajtott fellépéseit, valamint meg kell könnyítenie azok koordinálását, hogy javuljon a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére, az azokra való felkészülésre és reagálásra szolgáló rendszerek hatékonysága. A szövetség az irányelv útmutatása szerint tervezi, szervezi és végrehajtja az innovációs és fejlesztő tevékenységét, melynek alapja a veszélyek és kockázatok ismerete a biztonság területén.

A változás körülöttünk lévő világ állandó jellemzője. A változások veszélyeket is hoznak, egyben hordoznak is magukkal, ezért megismerésük és folyamatos figyelemmel való kisérésük fontos közösségi érdek.

  • A közösség számára az országos regionális és helyi szinten:
    • árvíz, belvíz, földrengés,            
    • gazdasági hatások,
    • háború,
  • vállalkozás/család működésében:
  • természeti és elemi csapások:
    • tűz,
    • vihar, jégverés stb.,
  • szándékos, vagy gondatlan kártevések:
    • betörés,            
    • lopás, rablás, csalás, vagy sikkasztás stb.;
  • egyén számára:
    • baleset,
    • halál,
    • munkanélküliség stb.

Ezeket a veszélyeket a bennünket érő hatások szerint mérlegelhetjük. Így veszélyes hatások fenyegetik egészségünket, életünket, érinthetik anyagi javainkat, a természeti környezetet és a társadalmi viszonyainkat is. A biztonság rendszerszemléletű megközelítéséhez először értelmeznünk kell még néhány alapfogalmat.

A veszély fogalma

A veszély általában kedvezőtlen, nemkívánatos, fenyegető vagy pusztító jelenség bekövetkezésének potenciális lehetősége. A veszély az, ami rombolással fenyeget, nehezen pótolható vagy pótolhatatlan veszteséget, egészségkárosodást, életminőség-romlást, életveszélyt, környezetszennyezést, vagy pusztulást jelent.

Veszélyt rejt magában példaként: a természet (tornádó, tájfun, földrengés stb.), közlekedés (hajózás, repülés, gépjárműforgalom stb.), energiatermelés (atom- és szénerőművek stb.), gazdálkodás (mozgó alkatrészek, maró folyadékok, zaj stb. A veszély ugyanakkor – a védelem megteremtésére késztetve az embereket – a fejlődés, a tökéletesítés előmozdító.

A kockázat fogalma

A kockázat (K vagy R) valamely cselekvéssel, folyamattal, eseménnyel együtt járó veszély, meghibásodás, veszteség bekövetkezésének mértéke.

Röviden a kockázat: a veszély gazdasági, anyagi kihatása (kárunk keletkezhet). Más szavakkal a kockázat a kár előfordulásának valószínűsége. Meg is tudjuk határozni:

K = D × W

ahol: D = a kár terjedelme (nagysága), W= a kár valószínűsége (gyakorisága)

A hatékony és sikeres megelőzés, beavatkozás alapja, hogy az érintett szervek, szervezetek ismerjék a térségben, a településen várható veszélyeket. A kockázatok azonosítási, elemzési és értékelési folyamata a katasztrófavédelmi rendszer egyik alappillére, alapfeladatainkat ezen eredményekre építve tervezzük és látjuk el.

Magyarország településeinek kockázatalapú besorolása.

Magyarország településeinek kockázatalapú besorolását először 1995-ben végezték el. A hidegháborús, honvédelmi alapokra épülő besorolás, valamint a természeti és civilizációs eredetű veszélyforrások megváltozása, összetettebbé válása, új kockázatok megjelenése, valamint az első besorolás óta eltelt időszak eseményei mind indokolttá tették a rendszer újragondolását, a települések valós kockázaton és veszélyeztetettségen alapuló újbóli osztályba sorolását és folyamatos figyelemmel való kisérését. A 2012-ben hatályba lépett katasztrófavédelmi jogszabályi változások lehetőséget biztosítottak a települések besorolási folyamatának átdolgozására, a reális veszélyeztetettség meghatározására, ezzel szolgálva a prevenciót és a hatékonyabb beavatkozást. A települések katasztrófavédelmi osztályba sorolása, valamint az arra épülő feladatok együttesen járulnak hozzá a megelőzés, a védelmi rendszer erősítéséhez, a lakosság védelmi szintjének növeléséhez. Az új katasztrófavédelmi szabályozás alapján a lefolytatott kockázatbecslési eljárást követően – kockázatazonosítás, kockázatelemzés és értékelés – Magyarország valamennyi települését kockázati mátrix felhasználásával, az azonosított veszélyeztető hatások várható következményei, az események bekövetkezésének gyakorisága, valamint a korrekciós tényezők figyelembevétele alapján három katasztrófavédelmi osztályba (I-III.) lett besorolva.

A veszélyeztető hatások beazonosítását, a települések katasztrófavédelmi osztályba sorolását a védelmi igazgatás szereplői (önkormányzatok, területi és helyi szintű védelmi bizottságok, hivatásos katasztrófavédelmi szervek, érintett ágazatok, szervek) közösen hajtják végre. A sorolási eredményeket mind a természeti, mind az épített környezet dinamikus változása miatt az érintettek évenként felülvizsgálják. A települések katasztrófavédelmi osztályba sorolását az új szabályozás alapján első alkalommal 2012-ben került végrehajtásra, amely 2013-tól lépett hatályba. Jelenleg I. osztályba 180, II. osztályba 1.340 és III. osztályba 1.657 település sorolt.

A katasztrófák okai, valószínűségük, kibontakozásuk

A katasztrófák hatásaik terjedésének sebessége, következményeik súlyossága szerint számos válfaja, megkülönböztető jele van. A legalapvetőbb osztályozás szerint megkülönböztetik

  • a természetikatasztrófákat
  • emberi tevékenység által okozott környezeti katasztrófákat.

A megelőzés, elővigyázatossági intézkedések, a következmények enyhítésére irányuló teendők szempontjából a ténylegesen bekövetkezett események mellett figyelemmel kell lenni a katasztrófa (pl. földrengés, vulkánkitörés, bizonyos ipari-technológiai balesetek) esetleges bekövetkezésére utaló jelenségekre. A veszélyes természeti jelenségek és a szélsőséges következményekkel járó ipari balesetek jellegzetes típusainak számbavétele, elemzése segítséget nyújt a beavatkozás lehetőségeinek jobb megértésében, a megfelelő katasztrófakezelési politika, eljárások kidolgozásában és azok alkalmazásában.

Napjaink egyik kihívása mind nemzeti, mind nemzetközi szinten a közösségek számára a káresemények növekvő száma és mértéke. A környezeti és társadalmi negatív kockázatot jelentő tényezőik közül talán a klímaváltozás okozta hatások jelentkeznek leginkább. Nyilvánvaló, hogy ezt társadalmi igényként jelentkező tendenciát ellen tételezni csak a társadalom erőforrásainak nagyobb mérvű hatékonyabb kihasználásával lehet. Annak ellenére, hogy nemzeti szinten az új katasztrófavédelmi törvény bevezetése óta Magyarországon jelentős fejlesztések folytak és folynak az integrált katasztrófavédelem és a kiterjedt kárterület kezelés nem nélkülözheti a jól kiképzett és felszerelt önkéntes szervezeteket. Az emberiség történelmét a periodikus válságok és lakosság biztonságra való törekvése jellemzi. A XXI. század kihívásai a globalizáció és az információs technológia és a kommunikáció fejlődésétől felgyorsult életvitel váratlan kihívások elé állítja a katasztrófavédelem területén tevékenykedő szakembereket és önkénteseket. Növekvő kockázatok okozta jelentősen megnövekedett feladatrendszert csak a kapacitások fejlesztésével lehet ellátni és biztosítani az állampolgárok által elvárt biztonságot. A növekvő kapacitások elősegítik a megelőzés és beavatkozás hatékonyságát. A lakosság számára érezhetően növekszik a biztonság a társadalom számára pedig fenntartható fejlődés folytonossága.

A katasztrófák elleni védekezés rendszere Magyarországon.

A hazai katasztrófák elleni védekezés rendszerében Magyarország Alaptörvénye, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvénnyel közösen teremtették meg a megelőzési elvek, feladatok, eszközök centralizált, egységes rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti védekezési mechanizmusban egyre inkább előtérbe kerül a megelőzés, a természeti és civilizációs eredetű veszélyeztető hatások által előidézett katasztrófák kialakulási valószínűségét csökkentő intézkedések, a károsító tényezők hatását minimálisra csökkentő eljárások. Ennek az egyik hatékony eszköze a kockázatbecslési eljárás, melynek produktuma a települések veszélyeztetettségét bemutató, a meghatározott veszélyeztetettségi szinteknek megfelelő katasztrófavédelmi osztályba sorolás. Ez az eredmény az alapja a Magyarország területén bekövetkezett katasztrófaveszély és veszélyhelyzet kezelését, következményeinek elhárítását tartalmazó, egységes okmányrendszernek, a veszélyelhárítási tervezésnek.

2012 végén, az Európai Bizottság és a NATO felkérte tagállamait, hogy a nemzeti kockázatértékelések alapján készítsen több ágazatra kiterjedő átfogó jelentést azokról a jelentősebb természeti és az ember által okozott kockázatokról, amelyekkel a jövőben szembesülhetnek, és – amennyiben lehetséges és releváns – ennek során vegyék figyelembe az éghajlatváltozás jövőbeni hatásait és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét. Azonosítsák be azokat a kockázatokat vagy kockázattípusokat, amelyek az áttekintő jelentés alapján több tagállamot, illetve különböző tagállamok régióit egyformán érintik.

A hazánkat veszélyeztető tényezők változatossága miatt a kockázat típusok azonosítására, valamint a hatások és valószínűségek meghatározására több tudományágat átfogó (multidiszciplináris) megközelítés került alkalmazásra. Az iránymutatás fókuszában a nemzeti kockázatértékelési, valamint a megelőzést, felkészültséget és tervezést célzó elemzési módszerek álltak. Ennek a komplex feladatnak a koordinálására és összefoglalására hazánkban a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet kapott felhatalmazást.

Önkéntes Kapacitások helye és szerepe a katasztrófavédelem fejlesztése területén.

A civil társadalom eszményei a sértetlen emberi méltóság, a korlátozott és nyilvános közhatalom, a minél szélesebb körű, ugyanakkor minél emberközelibb részvételi demokrácia alapelvein nyugsznak. Ezek az értékek kiemelten fontosak közbiztonság, a lakosság megbízható védelmének megteremtéséért folytatott tevékenység során. A katasztrófavédelmi civil szektor területén is alapvetően meghatározó jellegű, de részvétel szabályozott. A 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló jogszabályok alapvetően meghatározza a részvétel szabályait.

A katasztrófák elleni védekezésben közreműködő önkéntes szervezetek feladatai.[

18. § (1) Az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő feladatok ellátásában a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel kötött megállapodás alapján vesznek részt.

(2) Amennyiben különleges szakképzettség és speciális szakfelszerelések igénybevétele szükséges, az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonását a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve vezetője rendeli el.

(3) Az önkéntes mentőszervezetek a hivatásos katasztrófavédelmi szervek szakmai irányítása mellett vesznek részt a katasztrófák hatásai elleni védekezésben és a kárelhárításban.

(4) Az önkéntesen segítséget nyújtó személyek az adott feladat végrehajtásáért felelős személy irányításával látják el a számukra meghatározott feladatot.

(5) A felkészülés időszakában felmerült költségek fedezetének biztosítására a katasztrófavédelmi hozzájárulás bevétele terhére pályázat útján támogatás nyújtható.

22. A veszélyhelyzetre vonatkozó sajátos irányítási szabályok

46. §(5) Veszélyhelyzetben az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonását a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetője rendeli el.

  • Társadalmi szerepük szerint lehet:
  • Civil szervezetek,
  • Nonprofit szektorban pedig:
    • Közhasznú társaság,
    • Közalapítvány, Alapítvány,
    • Egyesület,
    • Karitatív szervezet.

Az önkéntes (különleges) civil mentőszervezet az a különleges kiképzésű speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, valamint emberi élet mentésére önkéntesen létrehozott civil szerveződések, amely közhasznú minősítéssel rendelkezik a mentőcsapat, az a speciális eszközökkel felszerelt, komplex alakulat, amely a katasztrófa-elhárítási feladat végrehajtására, több önkéntes mentőszervezetből, vagy szervezetekből került összeállításra.Ilyen nemzetközi elvárás ma a bevethető (komplex mentésre alkalmas) városi kutató-mentő csapatok létrehozása és alkalmazása.

A hazai civil mentőszervezetek főbb tevékenységi köre:

  • Kutyás személykeresés, romkutatás,
  • Búvár és vízi/árvízi mentés,
  • Barlangi mentés,
  • Műszaki-, magasból-mélyből mentés, alpintechnika,
  • Légi mentés,
  • Egészségügyi/orvosi ellátás biztosítása,
  • Komplex mentési műveletek.

A civil, különleges mentőszervezetek tevékenységének nagy hazai és nemzetközi hagyománya van, de az ország társadalmi, gazdasági fejlődésével számuk és szakosodásuk nagymértékben megszaporodott. Feladataikat alapszabályukban meghatározottak szerint látják el. Speciális felkészültségük és felszereltségük alapján tevékenységi körük sokrétű, a mentés és katasztrófa-elhárítás minden területére kiterjed. Igénybevételük helyi szinten, együttműködési megállapodások alapján a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeletén, illetve országosan és nemzetközi szinten a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon (BM BM OKF) keresztül történik, a már kialakult Eljárási Rend és kiképzettség alapján. Legtöbb civil mentőszervezet, alaprendeltetésből adódóan önként vállalja, hogy felajánlott erőikkel és eszközeikkel értesítés (riasztás) esetén a helyszínre vonul és közreműködik a mentésben. A kárterületen készek mentési kapacitásaikat megosztani. Hazai és külföldi bevetéseken önként vesznek részt. Nemzetközi alkalmazás esetén saját teljesítőképességeiket (Mentési, Kutatási, Vezetési, Egészségügyi, Logisztikai) az ENSZ INSARAG (Nemzetközi Kutató Mentő Tanácsadó Csoport) Irányelvekben megfogalmazott összetevők alapján alakítják ki. Alkalmazhatóságukat a teljes önellátás elvét figyelembe véve legalább 10 napos műveleti időszakra alakítják ki. Eszközeiket, felszereléseiket bevetésre alkalmas állapotban tartják úgy, hogy az megfeleljen a hazai jogszabályi, műszaki követelményeknek és egyéb előírásoknak. Civil mentőszervezetek fontossága Európa számos országában – alkalmazkodva a törvényes jogrendhez, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek irányításával – szintén megvalósul a különleges kiképzéssel rendelkező szervezetek, szervezeti egységek bevonása a katasztrófa-elhárításba. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez kétféle módon valósul meg. Az egyikben a hivatásos katasztrófavédelmi szervek rendelkeznek speciálisan kiképzett és különleges feladatokra bevethető egységekkel, így ezek fenntartása nem igényel további költségeket. A másik szisztéma szerint – Magyarországhoz hasonlóan – a civil szervezetek bevonásával próbálják meg kezelni a különleges szaktudást igénylő helyzeteket, melynek feltétele a szerveződések finanszírozásának (állami támogatás, pályázati rendszer, eszközfejlesztés) részleges megoldása. Hazánk ENSZ, EU és NATO tagságából adódó elvárások várhatóan tovább fogják erősíteni a civil szervezetek bevonásának igényét, amely túlmutat a tagállam önvédelmi jellegén, illetve az „önkéntes” külföldi bevetéseken, így a tagságokból adódóan „kötelező” a részvétel kárelhárítás esetén. Ez nem jelenti azt, hogy a bekövetkezett események helyszínét jóhiszemű módon „katasztrófa turisták” lepjék el és akadályozva ezzel a mentés koordinálását, gondot okozhatnak az amúgy is segítségre szoruló országnak. A természeti katasztrófák következtében kialakult helyzetek kezelése során szerzett gyakorlati tapasztalatok, illetve a szakmai értékelések arra ösztönözték az BM OKF-t, hogy áttekintse a Magyarországon működő önkéntes mentőszervezetekkel kialakított kapcsolatrendszerét, amelynek eredményeként – maximálisan figyelembe véve az BM OKF Civil Szakstratégiáját – megkezdődött az új elképzelések szerinti rendszer kiépítése. A nagyszámú és széles tevékenységi körű civil mentőszervezetek működése szabályozott koordináció nélkül nem tartható fenn tovább eredményesen. Az összetett mentési tevékenységeiket képzett, illetve rendszeresen vizsgáztatott személyi állománnyal és kutyákkal, a jogszabályban előírt műszaki állapotú technikai eszközökkel önkéntesen végzik.

Védelemtámogatás, városi mentés- kutatásminősítés

A Magyar Polgári Védelmi Szövetség és területi és helyi szervezetei védelem támogatási tevékenysége egyrészt a megelőzés felkészülés területén végzett folyamatos munkából, másrész állami beavatkozások védelemtámogatási tevékenységből tevődik össze. A szervezetek részére irányadó az BM OKF által kiadott Szervezeti és Műveleti Irányelv a Nemzeti Minősítéshez, ami az alapvető szakmai követelmény a beavatkozásban, mentésbe bevonható hazai önkéntes mentőszervezetek részére a városi kutató és mentő (USAR), műszaki mentő képességek szakterületre.

Az BM OKF a katasztrófavédelem rendszerében mentésbe bevonható, különlegesen felszerelt és felkészült önkéntes mentőszervezetek és önkéntes területi polgári védelmi szervezetek részére egy Szervezeti és Műveleti Irányelvet adott ki, mely megtalálható teljes terjedelemben:

(http://www.katasztrofavedelem.hu/letoltes/polgarivedelem/Nemzeti_Minosites_USAR.pdf)

A Szervezeti és Művelet Irányelv alaprendeltetése az, hogy a mentésbe bevonható önkéntes mentőszervezetek és önkéntes területi polgári védelmi szervezetek (a továbbiakban összegezve: szervezetek) részére ajánlásként megfogalmazzon egy alapvető szakmai követelményt. Az BM OKF szándéka volt, azon szervezetekkel való együttműködés, és a mentésbe, kárelhárításba bevonás, amelyek megfelelnek e minimum szakmai követelményrendszernek és ez alapján minősíttetik magukat. A szervezeteknek szóló minimum szakmai követelményrendszer egy Szervezeti és Műveleti Irányelv formájában kerül szabályozásra, hét szakterületet érintve:

  • alapvető vízkár-elhárítási tevékenység
  • a városi kutató és mentő (USAR), műszaki mentő képességek. (nehéz kategória javasolt minimum létszám 55 fő, közepes kategória 38 fő, könnyű kategória 12 fő)
  • kereső kutyás tevékenység.
  • búvár tevékenység
  • vezetésirányítás, logisztika
  • kötéltechnikai mentés
  • vízi mentési képességek

A szakmai minősítést az BM OKF által kijelölt szakértői csoport fogja végezni. Az BM OKF egységesíteni kívánja az BM OKF területi szerveinél megkötött Együttműködési Megállapodásokat. Szakmai követelményként elvárás, hogy a jövőben azon önkéntes mentőszervezetekkel kerüljön megyei vagy fővárosi szintű Együttműködési Megállapodás megkötésre, amelyek megfelelnek a Szervezeti és Műveleti Irányelvnek és alávetik magukat egy nemzeti minősítésnek. A megalakításra kerülő önkéntes területi polgári védelmi szervezetek felépítésében és működésében követniük kell a Szervezeti és Műveleti Irányelvet. Szervezetek részére első alkalommal egy rendszerbeállító gyakorlat keretében történik a nemzeti minősíttetés, amelyre egy bemutatkozó háttéranyagot (portfoliót) kell a szervezetnek benyújtania. A háttéranyaggal és a terepen végrehajtott gyakorlattal bizonyítani kell a Szervezeti és Műveleti Irányelvnek való megfelelést. Évente kell képzés, felkészítés vagy bemutatók formájában frissíteni a megszerzett tudást és szinten tartani a szervezet készültségét. A minősítést ötévente kell teljeskörűen megismételni. A minősített szervezetek számára egy igazoló okirat kerül kiadásra, amely feljogosítja a szervezetet, hogy mentésben vehessen részt. A szervezetek szakmai irányítását az BM OKF Országos Polgári Védelmi Főfelügyelősége végzi. Az BM OKF külön együttműködési megállapodást egyik önkéntes mentőszervezettel sem köt, azt a területi szervek hatáskörébe utalja. Az alapelvek szerint MPVSZ területi szervezeteinek lehetőséget, biztosit akár közvetlen akár bármilyen mentőszervezet alkalmazásának, bevetésének támogatásával a részvételre e fontos területen.

VESZÉLYHELYZETI TERVEZÉS RENDSZERE

A katasztrófavédelmi igazgatás rendszere, helye és szerepe napjainkban

A modern magyar katasztrófavédelem 2000. január 1-jével az állami tűzoltóság és a polgári védelem integrációjával jött létre, amely 2012. január 1-je óta kiegészült az iparbiztonsági feladatok rendszerével, így a korábbinál alkalmasabbá vált jóval differenciáltabb feladatok ellátására a védelmi igazgatás keretei között is. A mai magyar katasztrófavédelem alapvető célja Magyarország területén biztosítani az alkotmányos alapjogokat, a közrendet, közbiztonságot, a lakosság védelmét. Ma már feladatkörébe tartoznak a közszolgáltatások kijelölése során a hulladékszállítás ideiglenes és szükségellátásának szervezése, a vízügyi és vízminőségi hatósági és szakhatósági feladatok, és 2016-tól a kéményseprés is. A védekezés pilléréi a magyar állam, annak polgárai – a társadalmi felelősség letéteményeseiként – és a katasztrófavédelmi szervezet. Hazánk a fenyegető tényezőkre válaszként működteti a védelem nemzeti komplex rendszerét, amelynek feladata, hogy felkészüljünk a lehetséges kihívásokra, kockázatokra, és adott esetben gyorsan, hatékonyan tudjunk reagálni a kialakult helyzetre. Az 1996-ban elfogadott önálló tűzvédelmi, valamint polgári védelmi törvények még az ágazati szervezetek feladat- és intézkedési rendszerét erősítették. A 2000-ben létrejövő új rendészeti szerv, a katasztrófavédelem létrehozásának több indoka is volt. A polgári védelmet a kétpólusú világrendszer megszűnését követően a katasztrófák elleni védekezés feladataiba jobban be kellett vonni, a tűzvédelmi ágazatban meg kellett valósítani az önkormányzati tűzvédelmi rendszer szakmai felügyeletét, az uniós csatlakozásunkhoz pedig implementálni kellett a hazai jogrendbe a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése érdekében a Seveso-II irányelvben rögzített feladatokat. A 2000. évi szabályozás az akkori komplex kihívásokra stratégiai válaszokat adott, hatékony nemzeti koordinációt valósított meg.

Az új katasztrófavédelmi szabályozás alapján 2012-ben megtörtént valamennyi település valós kockázaton alapuló katasztrófavédelmi osztályba sorolása, azon eredményekre építve megújult a veszélyhelyzeti tervezés rendszere, a helyi és területi szintű, valamint a központi veszélyelhárítási tervek.

A veszélyelhárítási tervezés szintjei:

  • munkahelyi veszélyelhárítási terv,
  • települési (a fővárosban kerületi) veszélyelhárítási terv,
  • a hivatásos katasztrófavédelmi szerv helyi szervének összesített terve,
  • járási veszélyelhárítási tervkivonat,
  • területi (fővárosi) veszélyelhárítási terv,
  • központi veszélyelhárítási terv.

A tervek általános részből és veszély helyzeteként speciális részelemekből állnak. A speciális részelemeket – érintettség esetén – a veszélyeztető hatásokra dolgozzák ki a tervkészítők.

A veszélyelhárítási tervek olyan elemeket, így műveleti és intézkedési sorrendeket tartalmaznak, amelyek a természeti, civilizációs, valamint egyéb eredetű veszélyek következményeinek elhárítása vagy csökkentése érdekében támogatják a döntéshozót, az eseménykezelés hatékony és sikeres végrehajtását. A tervek az azonosított kockázati helyszíneket, a katasztrófavédelemi feladatok és intézkedések végrehajtása érdekében szükséges személyi, anyagi és technikai eszközök hozzárendelését is tartalmazzák.

A veszélyelhárítási tervek elkészítése és azok évenkénti felülvizsgálata az érintett ágazatok, szervek és szervezetek bevonásával a védelmi igazgatás rendszerében valósul meg.

A tervekben foglaltak végrehajtásának biztosítása érdekében rendszeres időszakonként az érintettek bevonásával gyakorlatokat tartására kerül sor a Katasztrófavédelemben részt vállaló civil szervezetek bevonásával.

A 2012. január 1-jén, az Alaptörvénnyel összhangban hatályba lépett az új katasztrófavédelmi törvény (Kat.2.), amelynek alapján jelentős változások következtek be a katasztrófavédelmi igazgatásban. Az új törvénnyel átalakultak a hatáskörök, megújult a polgári védelem, állami irányítás alá került a hivatásos tűzoltóság, létrejött az egységes iparbiztonság, előremutató változások következtek be a gazdálkodás rendjében. Az új katasztrófavédelmi és az új honvédelmi törvény együttes szabályozása alapján megváltozott a védelemi igazgatás rendszere is. Az állam szerepét növelni, a megelőzési jelleget erősíteni kellett a lakosság biztonsága érdekében.

A katasztrófavédelem – alaprendeltetésének megvalósítása érdekében – tevékenységi fázisai az alábbiak lettek:

  • a veszélyeztető tényezők azonosítása;
  • a kockázatelemzés és értékelés;
  • az információszolgáltatás;
  • a tájékoztatás;
  • a felkészítés;
  • az értesítés riasztás;
  • a hatósági döntések kialakítása;
  • a beavatkozás;
  • a rehabilitáció;
  • az arányosság biztosítása a veszélyeztetés és a megtett intézkedések között.

A Kat.2. szerint változott a katasztrófa fogalma. Összhangban az Alaptörvény különleges jogrendi időszakokat meghatározó rendelkezéseivel a katasztrófa a veszélyhelyzet és nem szükséghelyzet kihirdetésére alkalmas állapot vagy helyzet. A törvény bevezette a katasztrófaveszély fogalmát is. Katasztrófaveszély esetén az országos katasztrófavédelmi főigazgató – az előzetesen jóváhagyott központi veszélyelhárítási terv szerint – azonnal intézkedik az emberi élet, a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelme érdekében, amelyről haladéktalanul jelent a miniszternek. A Kat.2. újként tartalmazza a veszélyhelyzeteket kiváltó események csoportosítását, a minősítő körülményeket, a Kormány veszélyhelyzet esetén bevezethető rendkívüli intézkedéseit, a veszélyhelyzetre vonatkozó sajátos irányítási szabályokat, a Kormány rendeletével elrendelhető szabályokat, valamint a Kormány rendeleti felhatalmazása alapján alkalmazható rendkívüli intézkedéseket. A törvény megteremti annak lehetőségét is, hogy a Kormány a katasztrófa hatása által érintett területen is bevezethessen veszélyhelyzetben irányadó rendkívüli szabályokat.

A polgári védelem fogalma is új értelmezést nyert a Kat.2. által, így össztársadalmi feladat lett, amely katasztrófa és fegyveres összeütközés esetén tölti be rendeltetését.

A katasztrófavédelem célja, feladatai levezethetők hazánk Alaptörvényéből. Az Alaptörvény alapjogként kinyilvánítja, hogy „mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”. A XXXI. cikk pedig kimondja, hogy az állampolgároknak polgári védelmi kötelezettség írható elő, és mindenki gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhető. Mindez a védekezés hatékonyságát, a beavatkozás erőinek sokszorozását biztosítja alkotmányos alapon.

A közigazgatás a fogalmi meghatározás szerint azon szervezetek összessége, amelyek közhatalmat gyakorolva, az állam vagy az önkormányzat nevében közfeladatokat látnak el és jogszabályokat hajtanak végre. A közigazgatásban a hivatásos katasztrófavédelmi szervek közfeladatot látnak el. A hivatásos katasztrófavédelmi szerv az államigazgatásban betöltött szerepe szerint rendvédelmi szerv, része a belügyi igazgatásnak.

A védelmi igazgatás jogszabályi meghatározása szinte teljesen megegyezik a korábbi honvédelmi törvény végrehajtási rendelete által adott fogalommal, kivétel az akkori

Alkotmányra való hivatkozás elmaradása. A Kat.2. hatálybalépését követően is a védelmiigazgatás szerves részét képezik a Kormány, a Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság, a megyei és helyi védelmi bizottságok és a polgármesterek, mint az intézkedési és irányítási szintek fő felelősei. A védelmi igazgatásban a védelmi bizottságok tevékenysége, működése kettős jellegű, feladatot végeznek a honvédelmi és a katasztrófavédelmi rendszerben is.

A katasztrófavédelmi igazgatás komplex feladat, jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

− állami feladat, ugyanakkor abban a közigazgatási, az önkormányzati, a gazdálkodó, a polgári szerveknek és szervezeteknek, valamint az állampolgároknak is feladata és felelőssége van;

− tervezési, szervezési, irányítási, összehangolási, végrehajtási, monitoring, hatósági, ellenőrzési és logisztikai rendszert foglal magában;

− célkitűzéseinek, feladatainak megoldása három alapvető szakterület mentén, tűzvédelmi, polgári védelmi és iparbiztonsági területen történik, mindhárom ágazatban elkülöníthetők a megelőzési, védekezési és helyreállítási időszak teendői, és megvalósul azok integrált egysége;

− valamennyi veszélyre, a társadalom egészére kiterjedő, átfogó komplex megközelítés érvényesül;

− a kockázatokkal arányos reagálóképesség, szükség esetén erősokszorozás valósul meg;

− állami irányítás, szubszidiaritás a végrehajtásban, valamint célirányos tervezés és felkészítés jellemzi.

Katasztrófa megelőzés tevékenység civil önkéntes támogatásának területei

A katasztrófa megelőzésről egyértelműen kimondható, hogy a leginkább költséghatékony védekezési forma, s fejlesztése nemcsak nemzeti, de európai szintű érdek is. Természetesen, mint ahogy a nemzeti és európai tapasztalatok is mutatják, össztársadalmi kihívást csak társadalmi szinten lehet kezelni, így elképzelhetetlen a sikeres végrehajtáshoz a felelős állami, önkormányzati szervezetek mellett a civil társadalomnak segítő ereje, az önkéntes szervezetek tevékenysége, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Mint minden szubszidiaritáson alapuló munkaforma, ez a terület sem nélkülözheti az állampolgárok aktív szerepét. Egy demokratikus berendezkedésen alapuló államban a polgároknak természetes igénye, hogy saját környezetükben maguk határozzák meg a szükséges változásokat, az őket közvetlenül érintő kérdésekben pedig önállóan döntsenek. Rálátásuk kell, hogy legyen a központi hatalom tevékenységére, és befolyásolni tudják annak működését. Az katasztrófák elleni önvédelemi készséget, a polgári öngondoskodást az állami, önkormányzati szektornak támogatni kell, hiszen e törekvések erősítik, tartalommal töltik fel a hatóság lakosságvédelmi intézkedéseit. A katasztrófa megelőzés területén végzett tevékenység állami részről irányítója – a BM OKF – és a civil szervezeti oldalnak vezető szereplője – a Magyar Polgári Védelmi Szövetség – és tag szervezeteinek együttműködése központjában is azon új biztonságpolitikai kultúra áll, ami az öngondoskodó állampolgár attitűdjén alapszik.

Megelőzés civil támogatási tevékenység módszertana (támogató hálózatok)

Az önkéntesség alapjain dolgozó, önkéntes szakemberekből és civil szervezetekből álló regionális hálózat a projekt egyik fontos célkitűzése, mint nemzeti, mint nemzetközi szinten.

A Hálózat létrehozásának koncepciója alapvetően a veszélyek csökkentésére és a veszélyeztetett területen élő lakosság felkészítésére irányult. Ezt a tendenciát bizonyítja európai szinten – és mutatja nemzeti szinten stratégiánk korszerűségét és hatékonyságát – az Európai Parlamentnek a P7_TA(2010)0326 számú állásfoglalása és közleménye a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról. A dokumentum egyértelműen kimondja a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló koncepció szükségességét, rendkívüli fontosságát mind az emberi közösségek, mind az anyagi javak és a természeti és az épített környezet megőrzése területén.

A határon átnyúló, katasztrófa megelőzés segítő önkéntes hálózat megalakításának módszertana három fő komponensből áll:

• A megelőzés jogi, működési környezete

• A védekezési feltételek biztosítása

• A megelőzési tevékenység financiális környezete

Katasztrófa megelőzési civil érdekérvényesítési és civil kontrol tevékenység

A Szövetség, mint területi szakmai polgári védelmi önkéntes szervezet ezen a területen hozzájárul a civil szervezetek egyik fontos feladatához, az érdekérvényesítéshez/érdekképviseleti tevékenységhez. A katasztrófa védelem területén tevékenykedő civil szervezetek meghatározó társadalmi bázist jelentenek Magyarországon, tevékenységükkel helyi, térségi, regionális-és országos szükségletekre reagálnak, miközben érdekérvényesítési, érdekképviseleti szerepet is töltenek be. A katasztrófa védelem területén egyre erőteljesebb a törekvés a részvételi demokrácia és részvételi párbeszéd erősítésére. A partnerség elve alapján a civil szektornak ebben a folyamatban meghatározó szerepe van, amelyet elsősorban formálisan is szervezett érdekképviseletet (is) ellátó szervezetek közreműködésével valósítanak meg de egyre nagyobb szerepet vállalnak a szakmai szervezetek is a folyamatos párbeszédre épülő érdek érvényesítés mind hivatásos mind a civil önkéntes oldal számára fontos. A szövetség ezen területen végzett tevékenységét mutatja a számtalan előzetes felkérés a jogszabályalkotás és a belső szabályzók területén és a szövetség tagjainak részvétele a tanácsadói testületekben.

Az Önkéntes Katasztrófavédelmi Beavatkozó Kapacitás Együttes Fejlesztése című HUSKROUA/1702/8.1/0035 CODE VDIC projekt jelentősen elősegítette a projekt partnerek beavatkozó és megelőző tevékenységét a katasztrófavédelem területén. A létrehozott eljárásmódok, hálózat és kapacitások nagymértékben növelték a program terület biztonságát.

[1] 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról